Szerintem tegnap nagyon durvát álmodtam. Legalábbis annak éltem meg, s nem szeretném ha egyszer valóra válna. :)
Egy olyan szobában feküdtem egy ágyban az öcsémmel, ami úgy nézett ki, ahogy itt nyíregyen a szobám a régi tapétával. Kinyithatós ágyon feküdtünk, ő kívül én belül. Tőlem balra volt egy nagy karácsonyfa is. Ez igazából nem lényeges, dehát mégiscsak így kezdődött az álmom, muszáj leírni. Azt álmodtam, hogy álmodom. Most az álmomból írok. Tehát azt álmodtam (az álmomban), hogy tudom irányítani mikor keljek fel. Akarattal fel tudtam kelni bármikor, amikor csak akartam, mondjuk itt most csak egyszer történt meg, s úgy mintha egy kicsit felriadtam volna. Ezután az álmomban azt is tudtam irányítani mi történjen. Akaratlanul, vagy talán kiváncsiságból a földönkívüliek jutottak eszembe. Ekkor álmomban felébredtem és féltem, hogy megjelennek. Meg is jelentek. Sötét volt, öcsém nem ébredt fel arra, hogy ott voltak. Csendben történt minden, és egy pillanat alatt. Azt éreztem az álmomban, hogy a testem megfeszül, a mellkasom felemelkedik. Nem tehettem ellene semmit. 1-2 másodpersig tartott, majd a földönkívüliek el is tüntek. Viszont nem ugyanolyan maradtam. A szám görcsbe rándult. Mintha az alsó fogaim görcsösen harapdálnák (vagy nem is tudom hogy fogalmazzak...) a felső ajkamat. Azt hiszem ezek a földönkívüliek így kommunikáltak. De ez nekem fájt.. és abba akartam hagyni, de nem ment. Erre odaraktam az ujjam a fogam és a felső ajkam közé, hogy megállítsam a görcsös rángást. Ebben a pillanatban egy nagyon erős fájdalom hasított a fejembe, mert nem azt csináltam amit az UFO-k akartak. Álmomban nagyon fájt a fejem. Viszont ebben a pillanatban igazából is felébredtem, nagyon vert a szivem. Úgy éreztem igazából is megtörtént. Nem mertem megmozdulni. A fejem nem fájt, de furcsa volt. Azon paráztam, hogy tényleg jönni fognak az UFO-k, ahogy álmomban is csak gondolni kellett rájuk. Már el is képzeltem, ahogy az erkélyen az árnyékok rávetül az ablakra.. ááh.. nagyon fostam.. Alig tudtam visszaaludni.
Egy olyan szobában feküdtem egy ágyban az öcsémmel, ami úgy nézett ki, ahogy itt nyíregyen a szobám a régi tapétával. Kinyithatós ágyon feküdtünk, ő kívül én belül. Tőlem balra volt egy nagy karácsonyfa is. Ez igazából nem lényeges, dehát mégiscsak így kezdődött az álmom, muszáj leírni. Azt álmodtam, hogy álmodom. Most az álmomból írok. Tehát azt álmodtam (az álmomban), hogy tudom irányítani mikor keljek fel. Akarattal fel tudtam kelni bármikor, amikor csak akartam, mondjuk itt most csak egyszer történt meg, s úgy mintha egy kicsit felriadtam volna. Ezután az álmomban azt is tudtam irányítani mi történjen. Akaratlanul, vagy talán kiváncsiságból a földönkívüliek jutottak eszembe. Ekkor álmomban felébredtem és féltem, hogy megjelennek. Meg is jelentek. Sötét volt, öcsém nem ébredt fel arra, hogy ott voltak. Csendben történt minden, és egy pillanat alatt. Azt éreztem az álmomban, hogy a testem megfeszül, a mellkasom felemelkedik. Nem tehettem ellene semmit. 1-2 másodpersig tartott, majd a földönkívüliek el is tüntek. Viszont nem ugyanolyan maradtam. A szám görcsbe rándult. Mintha az alsó fogaim görcsösen harapdálnák (vagy nem is tudom hogy fogalmazzak...) a felső ajkamat. Azt hiszem ezek a földönkívüliek így kommunikáltak. De ez nekem fájt.. és abba akartam hagyni, de nem ment. Erre odaraktam az ujjam a fogam és a felső ajkam közé, hogy megállítsam a görcsös rángást. Ebben a pillanatban egy nagyon erős fájdalom hasított a fejembe, mert nem azt csináltam amit az UFO-k akartak. Álmomban nagyon fájt a fejem. Viszont ebben a pillanatban igazából is felébredtem, nagyon vert a szivem. Úgy éreztem igazából is megtörtént. Nem mertem megmozdulni. A fejem nem fájt, de furcsa volt. Azon paráztam, hogy tényleg jönni fognak az UFO-k, ahogy álmomban is csak gondolni kellett rájuk. Már el is képzeltem, ahogy az erkélyen az árnyékok rávetül az ablakra.. ááh.. nagyon fostam.. Alig tudtam visszaaludni.
